Többen írtátok már, erőteljesen visszaesett az aktivitásom a blogon, abbamaradásának pozitív és negatív oldalai is van. Máshol olvashattok tőlem, később elmondom ;)
Pozitívumként tudnám említeni, hogy nem kellett a motorhoz egyáltalán hozzányúlni, a nyáron csináltam egy karburátorszinkronizálást csupán. Sokat nem mentem, a szeptemberi ZZR találkozó óta nem fogyott ki két tank üzemanyag. Egyetemen próbáltam jobban hajtani, valamint elkezdtem szakdolgozatot írni, szakmai angollal foglalkozni, illetve egy új szakmát kitanulni, ami mind idő. Még a tanulást is elkezdtem élvezni. A többlet tanuláshoz kevesebbet kell dolgoznom, ami bevételkiesés, így súlyos költségcsökkentést hajtottam végre. Ennek a motorozás látta kárát, mint a legtöbb pénzt kívánó szórakozás. Valahogy úgy gondolom, a mostani lemondás a motorozásról, a későbbiekben sokszorosan térülhet vissza, ha azt tanulásba fektetem.
Amit motoroztam, azt is a környéken. Párszor voltam egy nagy parkolóban, hogy fejlesszem a lassú sebességnél való kanyarodási képességemet. Egy óra alatt elég komolyan el lehet fáradni a 200kg egyik oldalról másik oldalra döntése közben. Próbáltam kiüléssel lógatom le a testem a motorról, valamint hogy a motort döntöm le a „tetején” ülve. Gyors szlalomnál ez utóbbi volt a jobb megoldás.
Azért hogy ne legyen felhőtlen a hangulat, akad általában valaki, akinek nem szimpatikus, amit csinálsz. Nálam ez egy idős férfi, egész komoly hasonlóságot fedeztem fel rövid ismeretségünk folytán közte és Clint Eastwood Gran Torinójának főszereplője közt.
Egy korábbi alkalommal már kifejezte nem tetszését, valamint említette, ha nem értek a szép szóból – a szépség relatív, számára azt jelentette, ingerült hangnemben, nyálat fröcsögve – akkor rám engedi a kutyát, mert bizony a parkoló nem játszótér, húzzak oda a rohadt motorommal, ahova az való. Próbáltam elmagyarázni, amit csinálok, azt felfoghatjuk baleset megelőzésnek is, mivel a képességeimet próbálom fejleszteni. Nem sikerült megértenie…
Most ősszel is megjelent, miközben gyakoroltam. A szemem sarkából megpillantom, beszáll az autóba, ami a parkolón kívül volt. Aztán kinyitja az ajtót, figyel, majd valamit mond – nem hallom mit, passzív maradok vele szemben. Elindul. Látom a tükörben, bejön a parkolóba, jön felém, ekkor én kimegyek, felállok a járdára, ha esetleg valami hülyeséget fontolgat, ide nem tud utánam jönni autóval, amennyiben gyalog jön, megvártam volna, és végig hallgatom. Ehelyett visszaáll a ház elé, én pedig vissza a parkolóba folytatni a játékomat :D
Letekeri az ablakot, és valamit kiabál, de megint csak nem hallom, nem is foglalkozom vele. Elinduláskor dudál párat rosszallóan, majd nem látom többé. Besétáltam a parkolóhoz közel lévő pizzériába, mennyire zavarja őket motorom hangja – őket abszolút nem, nem is hallani, meg itt a környék is elég kihalt. Az öregúrról ők is tudnak, őt minden zavarja.
Legközelebb ketten mentünk, egy még nagyobb parkolót vettünk célul, itt aztán senkit nem zavartunk. Ugyan térkő borítja, ezáltal kicsit csúszós, de a célnak megteszi. Van hozzá egy frankó körforgalom is, itt szoktattuk magunkat a dőlésszöghöz. Sikerült is lerakni a lábtartó koptató csavarját mindkét oldalon, valamint a gumi szélét teljesen kihasználni.
Kooperáció a Hegylakók.hu oldallal
Említettem már, olvashattok még tőlem, de annyira nem szigorúan a motorommal kapcsolatban. Ezen túl a Hegylakók oldalon fogok írni, Kutya által. Rengeteg ötletem van, már csak a megvalósítás van hátra… Főként a fém és műanyag ipari technikákat szeretném majd bemutatni, hogyan készülnek az egyes alkatrészek.
A motorral terveim szerint túl sok változás nem fog történni, lecserélem a gumikat, és esetleg kap egy bukókeretet, hogy merészebb lehessek a parkolókban, ezáltal ha hibáznék, csak leporoljam magam, és felállítsam a motort.
Határainkat akkor ismerhetjük meg, ha már túllépjük azokat ;)
