Legutóbb ott tartottam, hogy még egyáltalán nem az igazi a motor, dadog, nem reagál rendesen a gázra, pedig indul simán, alapjárat van, igaz magas, karbiszinkront viszonylag sikerült belőni. Apum is meghallgatta a motort, szerinte túl sok üzemanyagot kap, amit bizonyít a sötétbarna, feketés gyertya is.
A karburátor 2008 őszén ki lett takarítva, akkor még szerelő csinálta, koszt idén nem találtam benne, ezért jónak hittem. Érdemes lett volna már akkor kipucolni rendesen, de hát egyszerre nem megy minden, még most hogy egyben van a motor, rengeteg dolgot tudnék rajta csinálni, az esztétikázásnak például még neki sem álltam. Visszakanyarodva a karburátorhoz,első kérdése a segítőmnek az volt, hogy tiszta-e a karbi. A karburátorokban vannak olyan apró furatok amikbe nem lehet belátni, benzinnel és kompresszorral lehet esetleg az ott lerakódott koszt kiszedni. Van azonban egy másik módszer is, ami szimpatikusabb volt, ez pedig az ultrahangos tisztítás.
„Az ultrahangos tisztítók működési elve a folyadékok összenyomhatatlanságán alapszik. Az ultrahang-generátor által előállított 20-40 KHz közötti frekvenciájú 400-500V feszültségű elektromos rezgéseket néhány speciális rezgés-átalakítóval, úgynevezett rezgőfejjel mechanikus rezgésekké alakítjuk át. Ezen mechanikai rezgéseket vezetjük a mosó folyadékba. A folyadékok össze-nyomhatatlansága alapján a rezgéshullámok a folyadék teljes térfogatában nagyjából egyenletesen terjednek. A rezgéskeltők által létrehozott mechanikai rezgések megfelelő energia-bevezetés esetén kavitációs buborékokat hoznak létre. A kavitációs mikrovákuumok megszűnésének pillanatában hatalmas, kb. 1.000 bar helyi nyomás különbségek lépnek fel, mely mikro robbanások sorozata igen agresszív módon letép mindennemű szennyeződést a munkadarabok felületéről.
Ez a fizikai jelenség önmagában még nem igazán fogható eredményes munkára, hiszen még hiányzik a másik feltétel, a felületekről eltávolított szennyeződéseket kémiai úton megkötni, semlegesíteni képes oldószer. A leváló szennyeződést a jól megválasztott oldószer megköti, beburkolja, így akadályozva meg annak visszatapadását. A megfelelő oldószer és zsírtalanítási technológia megválasztása minden esetben tisztítási kísérletek lefolytatása után történik meg”
A karbiból a membránokat szereljük ki, mert az az 1000 bar nem tesz neki jót!
Ilyen volt...
Félig letakaritva
Magánál a folyamatnál nem voltam ott, apum intézte a dolgot, elég sok kosz jött még így is ki, illetve le a karbiról, kívülről mindenesetre komolyan megújult. A minél alaposabb tisztításhoz teljesen darabokra szedtem a karbit, így legalább megismerkedtem vele. A főfúvóka 112, az alapjárati 35-ös, a súbertűre pontosan nem emlékszem N76L rémlik –közben rákerestem interneten, egy orosz oldalon leltem rá az adatra, az van benne. Az alapjárati levegőcsavarok 2,5 – 3,0 – 3,5 – 3,25 –re voltak állítva –teljesen belülről kifele tekerve. Segítőm 2,5-et javasolt első körben, aztán esetleg állitok rajta. Az úszókat megmértem, 0,5mm-en belül van mind 12,5-12,8mm a karbi széle és az úszóház teteje közti távolság, fejre állított karbinál, de majd a benzinszint ellenőrzés mutatja, mennyire vannak jól beállítva. A ZZR 600 manualja az úszó távolságra 9-13 mm-t ír, akkor ez alsó határon van, tehát ha jól okoskodom, 9mm-nél több benzin lenne a karburátorokban, de eddig sem fogyott még ki menet közben magas fordulaton sem. A szinkronizáló csavarokat 2 fordulatot tekertemkifele teljesen betekerttől.
